Menni vagy maradni? (múzeumlátogatás előtt)
Tantárgy:
Feladat:
Kutatás:
Háttér:
1. kép
1928-ban készült Brassóban. Három testvér látható rajta: Rebeka 16 éves, Mihály 20 éves, Julianna 18 éves. Kilencen voltak testvérek. Rebeka 21 éves koráig dolgozott Brassóban cselédként, egy szász orvos házaspárnál gyereknevelésben, háztartási munkákban vett részt. Az itt megkeresett pénzének nagy részét hazaküldte, amiből az édesanyja a férjhez menéséhez a hozományát vásárolta meg. 21 éves korában ment vissza szülőfalujába és akkor férjhez ment a szülők által kiválasztott fiatalemberhez.
Elmondása szerint sok mindent tanult meg Brassóban, többek közt németül is tudott már egy kicsit, amikor eljött onnan. A polgári családok szokásait elsajátította, takarítani, ruhákat rendben tartani, gyerekekkel való foglalkozást, főzést itt tanulta. Úgy élték meg akkor a „szolgálónak menést” mint ha egy „iskola” lett volna, egy tanulási folyamat, ahol keresethez is jutottak. Ritka volt az, hogy valaki nem ment vissza a szülőfalujába.
A fénykép az Adler fényképész szalonban készült Brassóban, a Kapu utca 14. szám alatt.
2. kép
1956-ban készült Brassóban. Két fiatal lány látható rajta, mindketten 19 évesek. A városban polgári családoknál dolgoztak, a munkaadó családdal együtt laktak. Vasárnap délután volt mindig a kimenőjük és akkor találkoztak a faluból ott dolgozó társaikkal. A fénykép a Postarét parkban készült, ahol a találkozóhelyük volt. Itt alkalom nyílt a táncolásra, a színpadon egy- két cigány muzsikus zenélt a fiataloknak. Akik nem táncoltak, azok sétáltak a Kolostor utcában. A fényképészek ilyenkor kimentek oda, és lehetett tőlük rendelni.
A két lány is két-három évet dolgozott a városban azután visszatértek szülőfalujukba és férjhez mentek. Ebben az időszakban már elkezdődött a vidék téeszesítése és a városban a gyári munkalehetőség, egyre gyakoribb volt, hogy nem tértek vissza szülőfalujukba a fiatalok, hanem véglegesen a városban maradtak.
Tantárgy:
Feladat:
Kutatás:
Háttér:
A hajóládát Csatáry Józsefné használta, aki feltételezhetően férjét követve 1906-ban vándorolt ki az USA-ba. Hazatérésének időpontja ismeretlen. A láda tetején és elülső oldalán fehér festékkel kézzel festett felirat: "Csatáry Józsefné Bereg M. Gulács Magyar Ország" olvasható. Felül a felirat lekopott, csak a végekből lehet következtetni, hogy hasonlóan a tulajdonos nevét, úti célját jelölte. Két oldalán az útvonal azonosítását is segítő elsárgult vámcédulák láthatóak. Bal oldalán barna papíron Vásárosnamény felirat, jobb oldalán Hamburg–Amerika Linien társaság feliratai, Nyíregyháza, Vásárosnamény, valamint a Hamburg–Budapest vasúttársaság jelzései találhatók.
Tantárgy:
Feladat:
Kutatás:
Háttér:
A cselédkönyv egy korabeli munkakönyvnek felelt meg, amelyben a személy adatai és a szolgálatra vonatkozó információk voltak bejegyezve. Sok esetben nem használták a cselédkönyvet, amivel így vissza is éltek. A vidékről városra kerülő fiatalok felvilágosítását gyakran az egyházak, egyesületek vállalták.
Tantárgy:
Feladat:
Kutatás:
Készítsetek olyan személlyel életinterjút, aki más országban él, mint ahol született! Kérdezzetek rá, miért hagyta el szülőföldjét!
Háttér:
A 20. század sorsfordító történelmi eseményei nagymértékű elvándorlási hullámokat indítottak el. Az Erdélyt elhagyó magyarok többségének a fő úti célja Magyarország volt, itt telepedtek le és alapítottak családot. Az első világháború utáni hatalomváltást követően, 1918–1924 között kb. kétszázezren menekültek Magyarországra, köztük azok a hivatalnokok és értelmiségiek, akik nem esküdtek fel az új rendszerre. A második világháború végét, amikor Észak-Erdély négy év után ismét Romániához került, szintén nagy átrendeződés követte.A Ceauşescu diktatúra idején (1965–1989) a kivándorlók többsége a zsidók, németek és magyarok közül került ki: vagy évekig tartó hivatalos eljárás keretében hagyták el Erdélyt, vagy a határon illegálisan átszökve menekültek Magyarországra vagy Nyugat-Európába. Az erdélyi magyarok 1964 és 1992 közötti migrációs vesztesége 132.000 főt tett ki.
Részlet dr. Kende Péter Erdélyből jöttek című könyvéből (Itt se vagyok otthon)
1988-ban megkérdeztek egy 18 éves lányt.
(dr. Kende Péter: Erdélyből jöttek. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1988)
Tantárgy:
Feladat:
Kutatás:
Háttér:
Erdélyben évszázadokon keresztül magyarok, székelyek, szászok (németek), románok, örmények, zsidók és cigányok éltek együtt. Az erdélyi szászok (Siebenbürger Sachsen) első csoportja több mint 850 évvel ezelőtt telepedett le Erdélyben. A nyugat-európai kapcsolatokat ápoló, korán polgárosult, ugyanakkor szigorúan hagyományőrző szász közösség sajátos kultúrával rendelkezett. Az iparosság, a nagyarányú írástudás és az evangélikus vallás számottevően befolyásolta kultúrájukat. A 19. század romantikus nemzetkarakterológiája takarékos, józan, rendszerető, szorgalmas, elzárkózó jelzőkkel illette a szászokat. A 20. század második felében a kedvezőtlen politikai és gazdasági körülmények hatására nagyrészük elhagyta szülőföldjét. Míg 1910-ben 565.004 német élt Erdélyben – ebből kb. 250.000 szász –, addig 2011-ben már csak 32.805.